senza titolo

Suli után bementünk Noncsival a Blahára. Természetesen most, hogy volt egy kis elköltendő pénzem, a H&M-ben nem volt semmi, de tényleg semmi. Szerintem Magyarországra még nem érkezett meg az új kollekció, ami a honlapon már fent van.

Sétálgattunk egy kis utcában, ahol találtunk egy fagyizót, így az idei év első fagyiját fogyasztottuk el közösen. Lesétáltunk a Corvin-negyedig, de a Plázában sem volt semmi tetszetős ruhadarab, a New Yorker egyszerűen nevetséges “kollekció”-jától felfordul a gyomrom.

Így aztán visszatértünk a Blahára, ettünk egyet a Mekiben, aztán kicsit sétálgattunk, mert Exi csak 4-re jött.
Már hármasban indultunk el a Presszó 53-ba… Minden tökéletes lett volna, ha nem éppen egy ellenőrzés közepébe csöppentünk volna bele. Így más helyet kellett keresnünk.
Az Oktogon környéki kis utcácskákban bóklásztunk, mígnem ráakadtunk az Opera Pub nevű helyre. Kicsi, ámde annál hangulatosabb bár a Zichy utcában, közel az Operához, mint ahogy ezt neve is mutatja. Nem is értem, hogy miért ilyen gyér a forgalma, bár nekem így is tetszett. Az egyetlen hiányossága, hogy nincsen kiülős része, de ez legyen a legnagyobb gond.

Innen lesétáltunk az Astoriáig, ahol a lányok unszolására még be kellett nézni a Retrock-ba, ami… hát… én inkább nem kommentálnám, milyen hely.

Mindezek után egy újabb séta a Kálvinig, aztán metró, és végre elértünk a KÖKI-be, ahol a napunk zárult… : )

Hulla fáradtan dőltem be fél 11-kor az ágyamba, pedig ez nem szokásom.

A ballagás pedig a mai napon esedékes. Ez is csak azt jelzi, hogy egy újabb tanév rúgja már az utolsókat, egyre erőtlenebbül, míg végül kb. egy hónap múlva lezárul. Szerencsésebb esetben pedig ez azt jelenti, hogy szeptembertől egy évfolyammal feljebb lépek, tehát megkezdem a 11. osztályt. De erre még nagyon korai gondolni, másrészt nem is szeretnék.

Csak a hosszú-hosszú, forró nyárra…

finalmente un sonno lungo

Hála a kedves alkoholista szomszédainknak, csütörtök éjjel 1-2 órát aludhattam, így vágtam neki az aznapi 8 órámnak (na jó, ha úgy vesszük, csak 6:) -> a tesi elmaradt, osztályfőnökin “fagyizni” mentünk).

Aztán Toncsival találkoztam, beszélgettünk egy kicsit, mert már nemsokára megint megy vissza Hollandiába. Remélem, még összefutunk azért ballagáson, ami már holnap esedékes.

Ahogy hazaértem (fél 5 körül), lepihentem, gondolván, hogy alszom egy két-órát, mivelhogy az éjszaka ez eléggé kimaradt… Hajnali 2-kor, azaz háromnegyed órája ébredtem fel. : ) Nem éppen így terveztem a csütörtök délutánomat, de sebaj, végre aludtam egy jót. Ez így tanév közben ritkán szokott sikerülni, de már ezt is megértem az ideiben, tehát akár vége is lehet.

Mr. E-ről pedig annyit, hogy össze kellene hozni vele egy újabb talit. :$

problema grave

“Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.”

Eljött hát a május, az év talán legszebb hónapja. Az utolsó teljes hónap a 2011/2012-es tanévben. A végzősök (így Timi is) már csak 2 napot jönnek suliba, és szombaton ballagás. Ezután év végéig kb. 150 emberrel kevesebben leszünk a Lászlóban.

Ez persze azt jelenti, hogy szeptembertől 150 új diák érkezik majd szeretett iskolánkba. Köztük E is.
És az a baj, hogy a szombati találkozó óta elég sokat gondolok Rá. Mondhatni, nagyon sokat. :/ És bárcsak megismételhetnénk, de mégsem.  Tényleg azt érzem, hogy hiányzik.  Pedig csak egyszer láttam Őt… de jó volt vele.

Nem tudom; lehet, hogy nem lesz jó vége. :c

Újpest, Blaha, gát, Kőbánya, csalódottság

Megmondom őszintén, egyáltalán nincs kedvem írni, úgyhogy csak néhány gondolatot mondok a mai napról.

Délelőtt Újpesten voltam, ahol végre egy jó vadast ettem.
Délután elvileg futottunk volna Sántával, de végül Exivel indultunk el a városba. Blaha, majd Kopaszi gát. Ott töltöttünk el elég sok időt.   Jól éreztem (volna) magam, (ha nem csalódok akkorát, mint igazából mindig, tehát végül is megszokhattam volna).
Nagy nehezen túlléptem eme csalódáson, s Kőbánya felé vettük az irányt, ahol sétálgattunk a csendes, kihalt, esti utcákon.

Én nagyon szeretem a X. kerületet, akárki akármit mond, vannak igenis jó részei. Leültünk a templomnál, és beszélgettünk. Azonban a csalódottság érzése megint belém hasított. Ezen már kevésbé tudtam túllépni.

Hazafelé jövet elgondolkoztam. Átok ülhet rajtam. Más magyarázat nincs. Vagy csak egyszerűen béna vagyok, és egyszerűen mindent elbaltázok. Illetve, a harmadik opció: Isten nagyon pikkel rám. Sok bűnt követtem el ez igaz, és fogok is még jó néhányat.

A harmadik csalódás Facebookra feljővén ért. Ezen nem tudom túltenni magam. Nem. Ennyi volt. Átadom neki.

un incontro con lui

Hehe, már csak májusban megyek suliba, ami az utolsó teljes hónap a tanévben… Az elkövetkezendő két hét viszont eléggé laza lesz: szerdától péntekig rendes tanítás, szombaton ballagás, vasárnap-hétfő szünet, utána kedd-szerda-csütörtök délutáni tanítás, de csak elsőtől ötödik óráig… Imádnivaló… Mondjuk, egészen addig, ameddig nem én fogok majd érettségizni… Akkor már nem lesz kedvemre való az érettségi miatti nagy felhajtás, ez egészen biztos…

Nagyon fáradt voltam a pénteki óráim után, de még maradtam egy kicsit a suliban (illetve a környékén:D). A Spar-ban 900 forint (2 fél kilós, 400 forintos eper és egy 100 forintos ásványvíz) helyett csak 500-at kellett fizetnem (mert elszámolta a pénztáros), ami külön öröm volt a tegnapi napban. Kiültünk a parkba Lilivel és Noncsival, és ott fogyasztottuk el vidám hangulatban… Imádom a péntekeket….
Lilivel visszamentem még a Lászlóba, de nem sokáig maradtam, mert már kicsöngettek a 6. óráról, és Exivel mentünk Rékához egy kis időre (és sajnos tényleg csak egy kis időre:D). Aztán pedig tovább, egészen a KöKi-ig, ahol vettem egy igazán menő inget (természetesen a H&M-ben).

Nem nagyon volt kedvem semmi esti programhoz, mert fáradt voltam nagyon, de Lili végül meggyőzött, hogy menjek vele, Ginával és Palával a városba beszélgetni, iszogatni. Így is történt, jól éreztem magam a Vigadónál. (És remélem ők is.:D)

A 909-esen ülve, hazafelé vettem észre, hogy E írt nekem. Találkozni szeretett volna velem… Én is, csak nem feltétlenül mostanában, mert fodrászhoz csak szerdán megyek, meg amúgy is, nem vagyok formában.
Hajnali 2 felé haza is értem, egyből bezuhantam az ágyba, reggel 9-ig fel sem keltem. Úgy volt, hogy elmegyek Orsi (és a lászlós lányok) kosármeccsére, de nagyon fáradt voltam, így inkább lemondtam, és szépen nyugisan töltöttem el a napot: takarítgattam, tapostam, pihengettem.
Viszont fél 5-kor volt a megbeszélt találka Vele.  Izgultam. Ugyanakkor kíváncsi voltam. Biszex fiúval még nem találkoztam sosem. Tartottam ettől a ténytől. Meg természetesen attól, hogy vajon tudunk -e majd beszélgetni; kötetlenül, nyugodtan.

Sétálgattunk Kőbánya Cityben, elmentünk a Parkba, és el is röppent hamar az idő, fél 8 körül értem haza. Sok minden szóba jött, el lehetett Vele beszélgetni mindenről. És szerintem nem mondani meg, hogy fiatalabb, mint én.
Nem tudom, Ő vajon miket gondolhat rólam, ezután a tali után, de az én első benyomásaim mindenképpen pozitívak.
Ki tudja, mit hoz Vele kapcsolatban a Jövő?  

mi piace il giovedì

A csütörtök tényleg a kedvenc napomnak számít. Nyolc óránk van ugyan, de nagyon hamar elmegy. Most viszont nem is annyira a sulis része, a délutánja volt jobb.

Osztályfőnöki után átmentem Eszterhez, és utána együtt (és Geggével) mentünk kocogni a Parkba… Mindemellett még tornáztunk is a réten, így kellően elfáradtunk, ezt kijelenthetem. Hazaérvén el is nyomott az álom egy kis időre.

Mindenesetre nagyon jól esett ez a kis mozgás, már meg is beszéltük (nagyjából) a következő időpontot, mert remélem, hogy ez részemről nem csak egy hirtelen fellángolás, hanem valóban a (nyári) életem részévé válik a rendszeres mozgás. Hisz’ olyan jó érzés tenni valamit az egészségünkért és a testünk formálásáért.

quasi felicità

Jelenleg már majdnem úgy érzem, hogy boldog vagyok.
Történtek dolgok, amik kedvemet szeghetnék, de nem lesz ez, ugyanis van valaki, akivel úgy tűnik, hogy talán meg tudjuk találni a közös hangot.

Várom már a mindennapi jelenlétét, igazából szinte ez az egyetlen fénysugár, ami miatt megéri majd megélni a 11. osztályt. Remélem, ezúttal nem csalódom.

non voglio studiare

Nem bírom már. Egyszerűen nem. Nyarat akarok! Hallani sem akarom 2-3 hónapig azt a szót, hogy  t a n u l á s .  Pfúj!

Végre aludni szeretnék nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy már megint nem tanultam…

Szépen kipihenem magam a nyáron (persze huncutságokból is lesz éppen elég, remélhetőleg:P), és majd szeptembertől (talán) újult erővel vetem bele magamat az újabb tanévbe… De addig még sok víz lefolyik a Pón… :’)

la forza incoraggiante

:$

A célom: szeptemberre lefogyni végre, hosszú évek küzdelmei után. Talán annyiban különbözhet az idei próbálkozás az összes többitől, hogy most végre egy igazán jó motiváló erőt kaptam…

Három évig egy suliba fogok járni Valakivel, és azt szeretném, ha a lehető legjobb formában látna engem nap, mint nap… :$
Hiszen, ha Isten is úgy akarja, talán több is alakul majd, mint barátság… Nem szabad beleélni magam semmibe, de már nagyon szeretném végre én is megtalálni a boldogságot… :’)

nonloso

Olyan zavart érzek a fejemben, nincs egy ép gondolatom.

Van valaki, aki sohasem lehet az enyém. Ugyanakkor… megjelent egy másik személy is az életemben… De nem merek semmibe belegondolni vele kapcsolatban, mert a vége csak egy újabb pofára esés volna…