A tél vége ezzel az egész napos hóeséssel talán végre eljött. Ha hihetünk az időjósoknak (márpedig szeretnék hinni nekik), holnaptól fokozatos javulás lesz észrevehető, és jön a tavasz. 
Igen, a kedvenc évszakom. Bár most nem biztos, hogy annyira szeretni fogom: annyi a tanulnivaló, hogy hihetetlen. De nekem nincs erőm ehhez. Utálok tanulni. Azt mondom, ha hasznos dolgokat kellene (mint pl. francia), akkor látnám valami értelmét. De így? Nem. Minek ez a sok felesleges tantárgy? Csak megutálja az ember az egészet. :c
anche quest’anno passa in fretta
Dani mutatott nekem egy abszolút igaz idézetet:
“Az időt ingyen kapod, de valójában felbecsülhetetlen értékű. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tarthatod meg, de eltöltheted… De ha egyszer elvesztegeted, bizony soha többé nem kapod vissza azokat a perceket!”
Ez azzal kapcsolatban került a képbe, hogy felvetődött, milyen gyorsan is telik az a bizonyos idő. És tényleg! :O
Nem is olyan régen még 2011 volt! Nem is olyan régen még Szilveszter volt! Most pedig itt vagyunk, február 26-án, nemsokára vége a hónapnak, talán jön végre az igazi tavasz. Különös az idő múlása.
Hiszen annyira emlékszem még a szeptemberi évnyitóra is. Nekem hatalmas öröm volt, ugyanis 10.A-s lehettem, átmentem a matek pótvizsgán. Azóta pedig több hónap eltelt már. És lassan közelebb van a 11., mint a 9. Hihetetlen !
ottavo giorno
Ez a 8. napja, hogy itthon vagyok. Szörnyű. Katasztrofális. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen élem meg. Ennyi ideje nem láttam senkit az osztályomból, ennyi ideje nem ültem egy tanórán sem. Most viszont szünet van, így azért nem megyek még pár napig. Várom is a végét, meg nem is.
Igazából… most nagyon sokat kellene tanulnom. De egyáltalán nincs erőm és kedvem se ezekhez. A hülye kötelező olvasmányokat kellene már elkezdenem, de fúj. Szarabbnál szarabbak.
essere a casa
Immáron ez a harmadik napja, hogy itthon vagyok. Sőt, inkább az ötödik, ha a hétvégét is beleszámítjuk. Öt napja vagyok beteg, azóta nem sok változás történt. Illetve: ma végre csak hőemelkedésem volt, mikor reggel felkeltem, és most egészen tűrhető állapotban vagyok: de ez utóbbi jelen volt a többi napomon is. Napközben majdhogynem teljesen jól vagyok, aztán minden este visszaesek, de olyan mértékig, hogy élni sincs sok kedvem. Betegnek lenni a világ legrosszabb dolga. Főleg, hogy látom: kint süt a nap, a tavasz első jelei mutatkoznak, még ha csak rövid időre is, de élvezetes lehet kint lenni oly’ sok idő után a szabadban. Én pedig ezt a gyenge napsütést még csak bentről élvezhetem. A fűtés maxon, rajtam pulóver, két réteg takaró, és várom a csodát. Ami nem igazán akar elérkezni.
Egy részről örülök csak: így van időm olvasni. Nagyon rég nem olvastam kedvtelésből egy könyvet sem. Most pedig kiolvastam A Pál utcai fiúkat, mely szerintem a magyar művek talán legjobbika. Egy baj van vele: az utolsó 3 fejezetet nem bírom nem végig sírni. De most még ez is nagyon jól esett. Mert ezzel talán a bennem megbúvó feszültségek, fájdalmak egy részét is kiadtam magamból, mely főleg az utóbbi 1-2 hónapban gyülemlett fel bennem, várva a mostani felszínre törésére.
Nagyon hiányzik már a László: ezzel elmondtam mindent. Az iskola, a nyüzsgés, a házi-másolás szünetekben, és természetesen az emberek, akik miatt érdemes nap, mint nap felkelni. De úgy tűnik, márciusig várnom kell még, hogy ismét részem legyen ezekben az apró örömökben.
mi sento abbastanza bene
A betegségen kívül meglepően kellemesen érzem magam.
Tegnap állomáson kardigánban rohangáltam kint. Azt hiszem, nem is kell csodálkozni rajta, hogy igencsak beteg lettem. A lázam nem igazán akar lemenni, és a torkom és a fejem is eléggé fáj. De ami a lelki világomat illeti: köszönöm, elég jól érzem magam. Meglepő.
De igazából az van bennem, hogy így kellett lennie. Nem véletlenül zajlik úgy az élet, ahogyan. Fájó, higgyétek el, nagyon is, de nem tudok mit tenni.
Ugyanakkor próbálok pozitívan tekinteni a jövő felé. Elvégre is: fiatal vagyok, előttem az élet (remélhetőleg), és előbb-utóbb csak-csak megtalálom azt a személyt, aki viszont tud majd szeretni…
l’ultima settimana
Na, még egy hét hajtás, és aztán 5 nap szünet… és március…
Éppen ezért kellett ma már egy kicsit lazulni (bár nekem ez talán túl jól sikerült 
). Délelőtt elszaladok Újpestre, és délutántól kezdve vasárnap estig tanulómaratont kellene tartanom, de nem tudom, mennyire lesz erőm.
Tényleg, csak egy cél lebeg a szemem előtt: éljem túl a jövő hetet.
Hétfő: földrajz TZ, olasz dolgozat
Kedd: magyarra verstanulás a káromkodás miatt, művtöri felelés (ez nincs megírva előre, de utoljára szeptember környékén feleltem)
Szerda: francia szódolgozat, olasz TZ, fizika TZ
Péntek: matek TZ
Igazából ez így kevésnek tűnhet, de egyrészt biztos vagyok benne, hogy kifejeltettem dolgokat belőle (ami nem csoda szerintem 2:02-kor), másrészt.. De! Ez igenis sok, még így is! Pihenni akarok már! 
Belefáradtam.
Oké, még csak 16 éves vagyok. De a meleg életnek én eddig még csak az árnyoldalait tapasztaltam meg.
Jocó – 4,5 év általános iskolában
Ábel – 9. év elején igen sokáig
piccolo – 9.-ben szintén igen sokáig
Ő – 2011 májusa óta…
Hogy mi a közös ebben a négy emberben? Megsúgom: mind a négy heteró. Magyarán mind a négyükkel pofára kellett esnem. Ezalatt az este alatt végérvényesen Őnála. 1:30, egyáltalán nem vagyok fáradt. Kiverte az álmot a szememből egy beszélgetés. Zavarodott vagyok. Bár tudtam. Persze, hogy tudtam. Csak reménykedtem. Hiába való volt ez is.
il 4° giorno della campagna
A kampány utolsó napja volt a mai. Holnap már minden visszatér a régi kerékvágásba. Bánom azért. Eléggé. :’(
Mint már írtam, a kampány 3. napja, azaz a szerda nekem nem volt egy nagy was ist das. Ellenben a mai… na az már eléggé tetszett… Igaz, hogy ez részben azért lehetett így, mert gondoskodtam arról, hogy jól érezzem magam. Végre az összes osztály táncát láttam. Így (részben emiatt), döntésre jutottam. Nem titok, két osztályon vacilláltam: a 11.D-n és a 11.F-en. Nos, számomra az utóbbi osztály győzött, így rájuk adom holnap a voksomat. Örülnék neki, ha ők nyernék meg a kampányt. Igazából csak egy hajszál választott el engem attól, hogy a D-re szavazzak, de két abszolút antipatikus ember miatt nem teszem. Az irántuk érzett ellenszenvem annyira erős, hogy nem tudnék így nyugodt szívvel rájuk szavazni…
il 3° giorno della campagna
Elvileg ma indult be a “buli”. Én ezt igazából nem nagyon vettem észre. Némi szikrák azért voltak, de koránt sem olyanok, mint tavaly. Egy szó, mint száz: szerintem (és még sok általam megkérdezett ember szerint) az idei kampány nem az igazi. És nem is tudom, hogy kire szavazzak majd. Persze, ott van még a holnapi nap, amikor talán minden eldőlhet, de erre kis esélyt látok csak. Minden kampányoló osztály másban volt jó.
11.A: sok szponzort találtak, ezért sok mindenük volt (kaják, piák, meg minden egyéb), no és tanárt is raboltak.
11.B: na… igazából feléjük az egyetlen pozitívum csak az, hogy tanárt raboltak.
11.D: meglepően jó volt az osztálytáncuk, és elég jó kaják is voltak náluk.
11.E: a programjukból kb. semmit sem láttam, sőt a standjuknál sem voltam még csak egyszer, de az osztálytáncuk nekik volt messze a legjobb.
11.F: nekik van a legnagyobb ütőkártyájuk, azt hiszem. Legalább is rám nézve. :$
Megmondom őszintén, fingom sincs, hogy pénteken kire fogom leadni a szavazatomat. Legszívesebben tartózkodnék, kár, hogy ilyet nem lehet. Na jó, nem. Van már két lehetőség a fejemben, már csak azt nem tudom, hogy az eszemre, vagy a szívemre hallgassak -e.
il 2° giorno della campagna
Két verset meg kell tanulnom… mert káromkodtam. Kurva jó. Semmit sem utálok jobban, mint verset tanulni. Meg úgy általában, tanulni. Nem is tudom, mikorra kell, majd valamikor elkezdem. A tanárnő Radnótitól választott, ez viszont enyhítő tény, ugyanis az egyik kedvenc magyar költőm.
Visszagondolva a mai matekra, rá kell jönnöm, hogy nem is rossz. Most, hogy nem vagyok teljesen hülye, csak kicsit, egészen élvezhető tud lenni az óra, és hamar el is megy. Az infóhoz… nincs semmi tehetségem és érdeklődésem se. Ezt a mai óra is bebizonyította. Viszont a francia… Igazán megnyugtató érzés, hogy egy fontosnak mondható tárgyból ilyen jól állok. A mai témazárón 49 pontból 47-et értem el… negyed óra tanulással tegnap késő este.
Tesin viszont megint csak a szégyen teljesedett ki rajtam: hihetetlen, hogy mennyire nincs érzékem semmi ilyesfajta dologhoz. Tesi órák előtt legszívesebben elsüllyednék a föld alá, és elő se bújnék, csak sokkal utána…
Ma a 11.F hívott a Quimbyből valakit (nem tudom, én nem szeretem:D), aztán pedig Ördög Nórit is. Arra beültünk négyen, kíváncsi voltam rá. Nem tartozik a kedvenceim közé, de azért úgy voltam vele, hogy miért is ne? És egyébként… élőben is olyannyira szép és megnyerő külsejű, akárcsak az RTL Klub képernyőjén. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Ő is a teremben tartózkodott…
Ja… és ezzel kapcsolatban… Egy vicces kedvű emberkétől levelet kaptam (elvégre is Valentin-nap van)… De úgy látszik, félreértelmezte a dolgokat. “Ő” ugyanis nem egyenlő azzal a személlyel, akit sajnos a tavalyi év folyamán (kb. ilyentájt) néztem ki magamnak… Várhat bármiféle választ, remélem ezzel megkapta az az illető, aki ilyen kedves volt, és gondolt Rám. : )
